A hazai designkultúrában nem csupán az elmélet szintjén történtek lényegi változások, hanem maga a design is folyamatosan átalakulóban van. A késő Kádár-kor utáni rendszerváltás egyaránt alakította át  a politikai és hatalmi struktúrát, valamint az ennek mentén újrakonstruálódó esztétikai diskurzust is. A hermetikus műalkotás ideája semmiképp sem tartható, hiszen mind a létrejöttét, mind pedig a befogadását olyan hatalmi mechanizmusok befolyásolják, amelyek különböző átideológizált és ennek nyomán esztetizált kánonok érvényesítésével határozzák meg a design hátterét. Doktori kutatásomban elsősorban azzal foglalkozom, hogy a késő Kádár-kor, a rendszerváltás és az azt követő két évtized mennyiben formálta át a designról alkotott képet, illetve melyek azok a hatalmi gyakorlatok, amelyek közrejátszottak a design különféle megnyilvánulási formáinak létrejöttében és recepciójában. Vizsgálatomban olyan csomópontokat kívánok kirajzolni, amelyek véleményem szerint alkalmasak arra, hogy e kettős – esztétikai és politikai – diskurzusra rávilágítsanak