A PhD dolgozat tervezett címe: „Az állami felelősségvállalás keretei és lehetőségei a kortárs magyar audiovizuális művészet és kultúra támogatásában. A Magyar Média Mecenatúra program. Deák Kristóf Mindenki című filmjének útja, az ötlettől az Oscar-díjig.”

A PhD-kutatásom és tervezett dolgozatom célja, hogy az állami felelősségvállalás kereteit, lehetőségeit és szerepét a magyar film, a kortárs mozgóképkultúra területén megvizsgáljam és felfedjem a mögötte lévő elméleteket, részben történelmi és jogi kontextusba is helyezve azokat.

A dolgozat témája, a kutatómunka és az adatok feldolgozása interdiszciplináris szemléletet követelnek. Törekszem tiszta és áttekinthető módon a különböző tudományterületek részben eltérő megközelítési módját egységes logikai rendszerré építeni, az azokban rejlő feszültségeket módszertani eszközökkel enyhíteni.

A kutatások során, de majd a dolgozat kereteit és lehetőségeit figyelembe véve röviden áttekinteném a történeti előzményeket, általános kultúra finanszírozási elveket, jogszabályi lehetőségeket és feltételeket. Más, az állam, a jogi szabályozással érintett területek (közmédia, film, színház, múzeumok, oktatás...) példáin keresztül a közigazgatás vonatkozó, szektor azonos működését is bemutatnám.

Kiemelten fontosnak gondolom az Európai Unió audiovizuális normáit, különös tekintettel a Filmművészeti Közleményre, megvizsgálni. Az EU szabályozási, működési gyakorlatát a kultúra finanszírozás, a támogatáspolitikai elvek és elméletek szempontjából megvizsgálni. A dolgozatban bemutatnám továbbá az audiovizuális szabályozás speciális struktúrájának elméleti és jogi hátterét is, hierarchikus, mégis egymás mellé rendelt rendszerének dogmatikai és normarendszeri megalapozottságát. A tagállami normák és lehetőségek kereteit értelmezve térnék át a hazai szabályozás bemutatására. Ugyanakkor más, hozzánk, Magyarországhoz részben hasonló helyzetben lévő európai államok hasonló működésére is kitérnék.

Kutatómunkám során koncentrálnék arra, hogy a koncepcióba illeszthető nézőpontból vizsgáljam meg, hogy hogyan működik a hasonló rendszer más uniós tagállamokban – korlátozott audiovizuális kapacitással és a nagy nyelvi és gazdasági potenciállal rendelkezők esetében is -, milyen különbségek, hasonlóságok tapasztalhatóak.

A magyarországi szabályozás elméletének és gyakorlatának kritikus elemzése során koncentrálnék arra, hogy a szimpla bemutatás-leírás mellett, az intézményi struktúrát annak folyamatos és dinamikus változásában, a művészeti-alkotói-gyártói közeggel való kölcsönhatásban is ismertethessem. A legkevésbé sem statikus intézménytörténeti vázat adva, hanem több szempontból, többek között a változatos filmes műfajok által megkövetelt sajátosságokat is beemelve. Fontos kérdés, hogy a normákra alapozott intézmények működésében, a műfaj elkészítési sajátosságait is figyelembe véve, a rugalmasság, a méltányosság miként tud megjelenni.

Tervezem, hogy kitérek arra, hogy a technikai fejlődés, a platformok hozta változások adta kihívásokra hogyan képes az állam, a szabályozás reagálni. Alapvetően a XX. századi működésre és műfaji hagyományokra épített struktúrákat hogyan lehet átvezetni a XXI. századba.

A tervezett dolgozat unikális lehet, mert a magyar filmes igazgatásban egy korszak lezárását, korszakhatárt jelent 2019. december 31. Először lehet teljes egészében bemutatni, minden adatsor feldolgozásával a Magyar Nemzeti Filmalapot (2011-2109), a Magyar Média Mecenatúra programot (2011-2109), a Televíziós Film Mecenatúrát (2019) valamint a Nemzeti Filmiroda is működési modellt és befogadó intézményt váltott 2019. december 31-vel.