Kutatási téma: BioDesign és BioArt, tervezés az élő és az élettelen határán

Puha lesz és szőrös
Salvador Dalí

A BioDesign és BioArt a művészet, a dizájn és a biológia metszéspontjában kialakulóban lévő hibrid művészeti-tudományos gyakorlat. Az elmúlt két évtizedben a művészek és tervezők kilépve a különálló diszciplínák komfortzónájából az élet- és technotudományokkal való együttműködve játékos, kritikai, kreatív, környezet- és társadalomtudatos szemléletet követve, élő szervezeteket bevonásával új bioanyagokkal, megoldásokkal kezdtek kísérletezni. Azaz alapvetően az élőt használják az élet problémáinak megoldására, illetve magára az élet fogalmára kérdeznek rá, s annak újra értelmezésére tesznek javaslatokat. Az élő és az élettelen összefonódása túllép az ismert anyagi és fogalmi határokon, áthágja az élő/nem élő és az ember/nem ember közötti hagyományos ellentétpárokat, ezzel is hozzájárulva a megzabolázhatatlan élet árnyaltabb megértéséhez.

Kutatásom arra keresi a választ:
Vajon a biológiával való tervezés valódi paradigmaváltást jelenthet-e egy kedvezőbb ökológiai teljesítmény és egy nagyobb társadalmi és környezeti igazságos érdekében? Hogyan segíthető elő a művészek, tervezők és a tudósok szakterületeken átívelő együttműködése? Hogyan teremhető párbeszéd egy szélesebb közönséggel az új kutatások és felmerülő dilemmák kapcsán, hogyan vonhatók be a tervezésbe és a háztáji kivitelezébe? Hogyan lehet a kísérleti prototípusoktól eljutni odáig, hogy biológiaival lehessen helyettesíteni az ipari folyamatokat? Hogyan integrálható a design oktatásba a biológiai anyagok, élő sejtek, szövetek, organizmusok valamint tudományos eljárásokkal, protokollokkal és eszközök alkalmazása? Hogyan támogatja ezt a spekulatív design, az átmenet tervezés, az ökológiai műveltség? Létezhet-e valódi poszt-antropocén tervezési gyakorlat?