A szaktörténeti és elméleti stúdiumok 1. célja, hogy kiindulópontot adjon a hallgatóknak az építészeti modernitás társadalom- és eszmetörténetének megismeréséhez, szélesítve a kronologikus, stílustörténeten alapuló építészettörténeti tanulmányok nyújtotta értelmezési horizontot. A szemeszter olvasmányai, az előadások és a feladatok egy összefüggő - és közös - interpretációs folyamatként nyitnak bejáratot abba specifikus diskurzusba, amelyet - Manfredo Tafuri kifejezésével élve - "az építészet kozmoszának" nevezhetünk. A közös munka célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek e kozmosz intellektuális hagyományának paradigmáival, konfliktusaival, és képesek legyenek tudatosan reflektálni azokra a jelentősebb szellemi csomópontokra, amelyek máig meghatározzák az építészeti gondolkodás alapvető esztétikai, gazdasági és politikai aspektusait. Az első szemeszter a XX. század első felének avant-garde és egyéb "modernizmusaiból" kiindulva problematizálja a modernitás fogalmát és jelentőségét az építészetben. Esettanulmányokon és új interpretációkon keresztül meglepő utazásokat teszünk az időben; absztrakt építészetet csodálunk a reneszánsz városban, felidézzük a "primitív kunyhó" aufklérista tanmeséjét, és elmerülünk az ipari metropolisz mítoszaiban. A kurzus háromosztatú; olvasószeminárium, előadássorozat és közös műhelymunka. A hetente olvasandó építészeti szövegek tematizálják az őket kontextusba helyező előadásokat, amelyeket kérdésekkel és feladatokkal strukturált vita követ. A hallgatóknak a kurzus teljesítéséhez a vizsgaidőszak végéig egy rövid szöveges vagy vizuális esszével kell hozzájárulnia egy a tanszék más hallgatóival - és más közreműködőkkel - közösen szerkesztett kiadványhoz, amelyet a következő szemeszter elején mutatunk be egy publikus esemény keretében.
