Leírás
Tapasztalom, hogy a paraszti életmóddal szemben nagyon sok esetben hamis, helytelen sztereotípiák alakultak ki. Talán ezt is cáfolni akarom a projektem kapcsán. Azonban ez egy jóval személyesebb projekt, melyben magamnak akarok bizonyítani. Bizonyítani és másokat is meggyőzni arról, hogy a jövő egyik kulcsa a tudatos gazdálkodásban, természet közeli életmódban rejlik. Ez nem vonatkozhat mindenkire, nem is szándékom mindenkit meggyőzni, csupán tudatni az emberekkel, hogy felelősek vagyunk környezetünkért. A fotográfia eszközeinek segítségével és egy folyamatos jelennek köszönhetően pedig meg tudom mutatni azon részleteit, szegmenseit ennek az életvitelnek, amit nem láthat egy külső szemlélő. Minden szép, kellemes és kevésbé jó részével együtt. Életszagú, őszinte anyag készítése a cél. A kép, mint objektum korunknak egy olyan eszköze melyet napjainkban könnyebben tudunk “olvasni” és még van türelmünk hozzá.
Tartalmilag egy gazdaság mindennapjait látjuk, középpontjába helyezve a teheneket és magam. Személyek és portréalanyok nem jelennek meg rajtam kívül. A képek inkább szólnak egy életérzésről és egy hangulatról, mint konkrétan arról, amit ábrázolnak. Nem a mezőgazdasággal és annak népszerűsítésével foglalkozom, nem ez a lényeg, ez az eszköze, amivel szemléltetni tudom mindazt, amit gondolok.
A környezetemben ért hatások és visszajelzések inspirálnak a leginkább. A téma az adta magát, hisz ebben élek, a jelenben nosztalgiázom. Másrészről meg édesapám gondolatai, írásai vannak hatással rám, ő az egyik oka, hogy most ezzel foglalkozom. Ha képileg kell megneveznem olyant, aki inspirál, akkor Alessandra San guinetti és Natlea Grigalashvil-t tudnám ide sorolni. Természetesen ezek mellett még rengeteg alkotót, írót követek és mindenhonnan begyűjtöm a számomra hasznos, motiváló részleteket.
Jelenleg nem látom mikor fog kimerülni ez a téma és meddig húzható. Kerülni szeretném a parasztromantikára jellemző képi világot, ha majd kezdi ezt az irányt venni a projekt, akkor tudni fogom, hogy abba kell hagynom, vagy valamit nem jól csinálok. Emberek ösztönzése és gondolkodásra való bírása egy nagyon jó és egyben motiváló visszajelzés lenne. Bánjunk tudatosabban környezetünkkel, éljünk vele harmóniában és egymás kölcsönös kiszolgálása, fenntartása legyen mindig szemünk előtt. Ezt mindenki saját környezetéhez és életviteléhez mérten kell értelmezze. Nem küldetés ez bennem, ez egy jóléti forma, amit szeretek csinálni és örömmel tölt el. Tapasztalja ezt meg más is, ki akarja.
