Forog az idő | Beszámoló a MOME Média Design MA projektjéről
Interaktív puzzle a József Attila Lakótelepről
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design MA szakjának hallgatóiból és oktatóiból álló alkotócsoport 2020-ban nyert a Ferencvárosi Nyílt Public Art Pályázaton, így a tavaszi félévében megvalósíthatta interaktív installációját, melynek felületén a József Attila lakótelep múltja, jelene és jövője egymás mellett rajzolódik ki.
A lakótelep építése az 1950-es években kezdődött. A 15 éves lakásfejlesztési program célja a városba érkező új munkaerő és a rossz körülmények között élő családok lakhatásának megoldása volt. A házgyári épületek az Üllői út és az Epreserdő utca között meghúzódó Mária Valéria telep szükséglakásait váltották fel. A mintalakótelepre költöző lakók életének meghatározó helyszíneivé váltak az akkor épült közösségi terek, így például a Pest-Buda Mozi, a Nagyjátszó, az ország akkori legnagyobb ABC áruháza vagy az Ezüst Sirály vendéglátói kombinát, amely műsoros pálmakerttel kiegészülve egyszerre cukrászdaként, zenés-táncos eszpresszóként, sörözőként és cigányzenés étteremként is működött. Ma már mindezt csupán helytörténeti gyűjteményekből, archívumokból és anekdotákból ismerhetjük. A házak színei, a parkok, az utcák, a játszóterek, az intézmények funkciója sokat változott az elmúlt évtizedek során.
A Média design szakos alkotócsoport Nagyjátszó melletti Madáretető Parkban felállított installációja - az itt élők bevonásával - a házak között megbúvó átalakulást érte tetten. A féléves kurzus első hónapjában a hallgatók a lakótelep történetével, kulturális lenyomataival és a közösségre jellemző mai jelenségekkel foglalkoztak, majd a következő hónapokban a benyomások alapján dolgozták ki az installáció tartalmi elemeit. Meghirdettek egy rajzpályázatot is "Te hogyan képzeled a lakótelepet 100 év múlva?" címmel a helyi gyerekek számára. A beérkező rajzok alapján készült matricákkal az installáció egyik oldalán elhelyezett térképen egy napról-napra változó közösségi jövőképet láthattak az arra sétálók.
Naplemente után a “Forog az idő” című interaktív puzzle a lakótelep különböző idősíkjait villantotta fel. A játékosok a múlt és a jelen vetített, összekevert lenyomatával találkozhattak, a részletek felfedezése közben rakhatták ki az általuk választott képet, ha pedig sikerült, találkozhattak a hallgatók jövőre vonatkozó vízióival. A látogatók könnyen felismerték a fotókon látható helyszíneket és sokszor az összes lehetőséget végigjátszották, hogy minden jövőképet megismerhessenek, a Marsra való utazást hirdető reklámtól kezdve a tenger aljára kerülő Nagyjátszóig. Nappal a vetítés helyén személyes történetek, archív és friss fotók jelentek meg, melyek az itt élők erőteljes kötődését mutatták lakóhelyükhöz.
Egy public art munka a nyilvános térbe kerülve kezd el élni, mondhatjuk, hogy a befogadók, a publikum szerves részei a kiállított munkának. A hektikus időjárás és az épp feloldott kijárási tilalom ellenére a helyiek minden nap használatba vették a játékot, így szembesülve azzal, hogy mennyivel zöldebb lett az eleinte inkább egy utópiához hasonlító lakótelep és hogy az időnként funkciót váltó épületek különböző szegletei, milyen sok apró, személyes emléket rejtenek.
Alkotók
Buza Zsófia Zsuzsanna, Csordás Eszter, Forgách Anna, Misota Dániel Máté, Nemesi Zsófia Kató, Riederauer Dóra, Szalai Anna, Varga Viktor, Vida Szabolcs, Erhardt Miklós, Falvay Miklós, Halák László, Tasnádi József
Projektfelelős: Erdei Krisztina
Nyitókép: Fortepan / Időkapszula/ Vida Szabolcs
