Az ácsceruza hosszú, vastag, puha grafit irón, a jelölés, az összerakás, az építés fontos kelléke, sokszor fül mögött hordják, hogy mindig kéznél legyen munka közben. A fehéren csillogó ezüst viszont az örök és tiszta ideákat jeleníti meg. A kettő együtt az építészet ősi üzenete, a görög mester palatáblára rótt és táblástul befalazott tökéletes arány-képlete, a középkori kőfaragó céh agyagpadlóra rajzolt katedrális-alaprajza, a ronchampi kápolna déli falának őrült extázisa.
Az ezüst ácsceruza díj ötletgazdája Komjáthy Attila volt. Őt még a vári-, Táncsics utcai régi OMF tetőtéri műemléki tervező irodájából ismertem a 70-es évekből. Húsz évig dolgozott ott tervezőként, műteremvezetőként, végül igazgatóhelyettesként. 1987-ben volt kollégáival és tanítványaival megalapította a Mérték Építészeti Stúdiót. Vezetésével a kisszövetkezet az ország meghatározó tervező-irodájává, piacvezető cégévé vált. Attila közösségteremtő ereje, csapat-építő személyisége minden gesztusában benne volt. Megalapította a Honi Művészetért Alapítványt, aztán 2010-ben az Ezüst Ácsceruza díjat a minőségi építészeti újságírás jutalmazására. Fontos és jellemző, hogy az építőmesterek, tűzszerészek és építészek védőszentjének, az ókori római Szent Borbálának a napját, december 4-ét jelölte ki az átadásra.
Nagyon komoly az eddigi díjazottak névsora: Vargha Mihály, Gerle János, Vámos Dominika, Pásztor Erika, Bojár Iván András, Götz Eszter, Hartmann Gergely, Máté Klára, Somogyi Krisztina, Sulyok Miklós, Szegő György, Torma Tamás, Zubreczki Dávid és sokan mások…
Amikor Somogyi Krisztina és Kovács Dani tavaly, 2019 őszén átvették az Építész Fórumot, az alapító Vargha Mihályhoz és Pásztor Erikához kapcsolódva a fórum-jelleget szerették volna erősíteni, az építészettel foglalkozók közösségét akarták összefogni a jól bevezetett online felületen, folytatva és kiaknázva a páros vezetésben rejlő lehetőségeket. Pillanatok alatt aktív, személyes kapcsolatot alakítottak ki a hazai szakmai élettel és rögtön új felülettel és vizuális megjelenéssel jelentkeztek.
Somogyi Krisztina építészetkritikus, vizuáliskörnyezet-kutató, bölcsészdiplomáit az ELTE-n, újságírói diplomáját televízió és rádió szakirányon, design elméleti képzését pedig Londonban a University of the Arts egyetemen szerezte. Disszertációját az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájában a környezetpszichológia és építészet interdiszciplináris területén az építész és nem-építész nézet összehasonlíthatóságának témakörében írta Dúll Andrea és Cságoly Ferenc témavezetésével. 1999-2000-ben a Duna Tv építészeti műsorának szerkesztője. Monográfiát írt Cságoly Ferenc, Balázs Mihály és Golda János építészekről, KÖZ_TÉR_KÖZ címmel albumot szerkesztett a 2010-es Pécs EKF kapcsán kiírt építészeti és várostervezési pályázatokról. 2012-14-ben a FUGArádió boardjának elnöke. A 2016-17-es tanévben a BME Középülettervezés Tanszékének 70 éves jubileumi eseményeit szervezte. Cikkek, filmek, kiállítások és tudományos kutatások készítője, konferenciák szervezője. Az ELTE Környezetpszichológiai kutatócsoportjának tagja, a Kiválósági programban a Szervezet- és Környezetpszichológia tanszék munkatársa. Építészeti írásaiért 2014-ben egyszer már elnyerte az Ezüst Ácsceruza-díjat, oktatási tevékenységéért a Műegyetem Építészmérnöki Karától címzetes egyetemi docensi címet kapott, 2016-ban Molnár Péter-díjban részesült. A MÉSZ felkérésére az UIA Architecture and Children munkacsoportjának magyar delegáltja, vállalása az épített környezeti neveléssel kapcsolatos tevékenységek támogatása.
Építész – fórum: e két fogalom körül forgott minden – mondta a főszerkesztőségről leköszönő írásában. Az építészet kapcsán formálódó közösség és az építészetről való tudás mélyítése volt a legfontosabb számára. Sokféle szempontból törekedett a diverzitásra. Sikeres volt, ami látszott az olvasottság magas számaiból. A virtuális térben kialakított közösség sokaknak volt fontos az izolált hétköznapokban, munkájával egy egész közösség életét támogatta. Krisztina azzal búcsúzott, hogy léteznie kell egy olyan nehezen mérhető kvalitásnak, amely nemcsak az értékét, hanem az értelmét is adja egy ilyen fórumnak.
Kovács Dániel művészettörténész, kurátor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a római La Sapienzán tanult, majd 2007-es diplomázását követően a hg.hu szerkesztője, majd főszerkesztője volt. Ezután a Szépművészeti Múzeum munkatársaként részt vett a Liget Budapest első nemzetközi tervpályázatának előkészítésében, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Projektirodájának munkatársa és a campusfejlesztést előkészítő MOME Laboratory tagja. 2015-2018 között a Collegium Hungaricum Berlin programigazgatója, 2019-től a berlin-budapesti MMPraxis kollektíva tagjaként a Montag Modus rendezvénysorozat kurátora. 2010 óta a Kortárs Építészeti Központ tagja, majd kuratóriumi tagja, itt többek közt az Artur.org.hu kortárs építészeti túraoldal, a Wikipédia-projekt, valamint a Paradigma Ariadné építészirodával közösen létrehozott Translations of Modernism alapítója. Számos építészeti írás, kritika, tanulmány szerzője, saját könyvei Budapest szecessziós és két világháború közötti építészetéről jelentek meg. 2018-tól az MMA alkotói ösztöndíjasaként Cs. Juhász Sára és Csaba László építészek életművének feldolgozásával foglalkozik. 2019-ben elnyerte a Velencei Biennálé magyar pavilon építészeti kiállításának kurátori pályázatát Othernity címmel. Szerinte egy szerkesztő akkor sikeres, ha saját érdeklődésére tudja formálni lapját – de úgy, hogy közben ő maga ne váljon feltűnővé. Az Építészfórum elmúlt egy éve alatt szerinte ez a történeti témájú cikkek előtérbe kerülését jelentette. Építészettörténeti eredményeinket, tudásunkat próbálta bevezetni a szakmai köztudatba. Büszke Haba Péter iparterves sorozatára, Karácsony Rita 1956-ban kivándorolt építészekről készült, komplett munkásságokat bemutató írásaira. Ide kapcsolódik a 2021-re halasztott Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjának kurátori pályázata, amelynek kapcsán együttműködés indult a lapban a New Generations platformmal, és közölték a Lechner Központ kiváló cikksorozatát a 60-as, 70-es évekből kiállításra kiválasztott 12 épületről.
Kettejük páros szerkesztői munkája az elmúlt időszak építészeti közéletének legfontosabb teljesítménye.
2020. december 03.
Golda János
