Kutatásom tárgya a szabadimprovizáció és a neurális hálók kapcsolatában rejlő lehetőségek használata zenei, illetve intermediális kontextusban.

A szabadimprovizáció egy olyan megnyilvánulási forma, amelyben a résztvevők megpróbálják az általuk korábban megismert művészeti hagyományokat, alapvetéseket vagy kialakult előítéleteiket maguk mögött hagyni, és a valós idejű művészeti együttműködés során egy csak az adott alkalomra érvényes nyelvet kialakítani. A cél nem a résztvevők múltjából, tudásából képzett metszet megtalálása, hanem maga útkeresés közbeni színvonalas kommunikáció. Tehát a részvevők folytonos kölcsönhatásán alapuló tanulás a folyamat egyik legfőbb összetevője. Az emberi agy működését leegyszerűsítve utánzó neurális hálók használata kézenfekvő megoldásnak tűnik e folyamat szimulálására. Egy olyan, már-már ezoterikus fogalmakkal körüllengett területen, mint a szabadimprovizáció, szükségszerűen felmerül az igény a racionálisabb, tudományos igényű matematikai, illetve algoritmikus leírásra is. Korábbi tanulmányaim során revelációként hatott, hogy az olyan, szinte misztikusnak tanított fogalmakat is – mint az agogika, intonáció, lüktetés – pontosan meg lehet fogalmazni a matematika nyelvén.

Kutatásom eredményeként létrejövő produktum magja egy olyan szoftver, ami képes bejövő paraméterek folyamára nem megjósolható módon, a szabadimprovizáció elvei mentén egy válasz-adatfolyamot létrehozni valós időben.
A gépi tanulás nagyobb formátumú folyamata, azaz az algoritmus fejlődése révén a kutatás maga is egy elnyúló meta-tanulássá, meta-szabadimprovizációvá válik. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a kutatás végeredménye (a “kész” algoritmus), hanem a köztes állapotok egymásutánisága is műalkotásként értelmezhető.
A médiumok közötti átjárás egy új lehetőségét adja azáltal, hogy a forrásanyagnak nem megfelelteti (mediális átírás) a létrejövő anyagot, hanem arra reagálva új, komplex rétegeket ad hozzá (metamédia).
Az ember-gép kapcsolat spektrumában a kutatások zöme a konkrét, racionális, előre körülhatárolt cél érdekében létrejövő fejlesztés, itt azonban a feladat irracionális voltából fakadóan az újonnan keletkező kérdések a megválaszoltak többszörösét teheti majd ki.