Független alkotói vízió és társadalomkritika - Interjú Kudász Gábor Arionnal
Miért indít a MOME nemzetközi képzést? Mi az, amit a MOME tud hozzáadni a nemzetközi pályára készülő tanulóknak? Az új FOTÓMŰVÉSZET magazinban interjú olvasható Kudász Gábor Arion, Photography MA szakvezetővel.
Vált a MOME Fotográfia szak: a majd 40 éves képzés idén ősztől angol nyelven működik tovább.A globális és regionális kihívásokra válaszoló egyetem a nyitástól nem csak azt reméli, hogy korszerűbb tudást adhat át, de azt is, hogy az itt végző művészek könnyebben kapcsolódhatnak majd be a nemzetközi művészeti életbe, a magyar tudás pedig ismét nemzetközi figyelmet kap, akár az egyetem névadója, Moholy-Nagy László idejében.
1984-ben indult az önálló fotószak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jogelődjének számító Iparművészeti Főiskolán, ahol olyan fotográfusok tanítottak, mint Benkő Imre, Gulyás Miklós vagy Zátonyi Tibor. A szak és a magyar fotográfia elmúlt 38 évének története, átalakulása egymástól elválaszthatatlan. A tíz éve működő Fotográfia mesterképzésben mindig volt egy-egy külföldi, magyarul nem beszélő hallgató is, 2022-től viszont a nyelv miatt senkinek sem kell majd máshová jelentkeznie. A szak vezetőjével, Kudász Gábor Arionnal a szak fejlesztéséről, a gyökerekről és a nyitás szükségességéről beszélgettünk.
Göttler Anna: Régóta vannak magyarul nem beszélő, külföldi hallgatók MOME Fotográfia szakán. Miért jelentkeznek a magyar nyelvű képzésre külföldi diákok?
Kudász Gábor Arion: Folyamatosan érdeklődnek a szak iránt diákok a visegrádi régióból, Oroszországból, Lengyelországból, annak ellenére, hogy ezekben az országokban nagyon erős fotográfus képzések vannak. Ezeken a helyeken azonban más a fókusz, mint nálunk. Sokszor halljuk, hogy a MOME Fotográfia szakon végzetteknek van egy extrém világlátása. Valóban, a képzés karaktere külföldről nézve is abszolút látszik. Amikor külföldiek jelentkeznek és megkérdezzük, hogy miért a MOME-t választották, gyakran arra hivatkoznak, hogy látják, itt milyen munkák készülnek vagy követnek valakit, aki itt végzett. Ez a látásmód, ez a gondolkodás számukra vonzó és szívesen eltanulnák. Ha a MOME-s karaktert valamivel meg kell feleltetni, akkor a problémaközpontú képzés és a nyitott alkotói légkör jutnak először eszembe.
G. A.: Hogyan alakult ki a szak karaktere, mik ennek a meghatározó jegyei?
K. G. A.: Ez egy összetett kérdés. Hosszú ideig a művészképzésben a fotográfia a periférián, csak alkalmazott műfajként jelent meg, ma viszont a fotográfia a művészeti gondolkodást talán legerősebben képviselő szakok egyike az egyetemünkön. A MOME-n érzékelhető egyfajta határvonal a design és a művészeti gondolkodás között. Mi kevésbé a designra helyezzük a hangsúlyt; inkább a független alkotói vízióra, az autonóm gondolkodásra, a társadalomkritikus hozzáállásra, amely a művészeti produktumban testesül meg. Létezik egy sajátosan közép-európai látásmód, amelyhez vissza tudunk nyúlni, amelyre építhetünk. Több fotós képzés van Magyarországon és a környező országokban, különböző fotográfiai és oktatási elképzelésekkel. A lengyel és a cseh társintézményekben például az experimentális fotográfiát helyezik a középpontba. szerintünk a fotográfia feladata, hogy társadalmi problémákra reflektáljon, feltárja a múlttal való viszonyt, traumákat hozzon a felszínre, és mindezt közérthető és nemzetközi összefüggésben értelmezhető módon tegye. Nem a távolságtartó, konceptuális, hanem a személyes megközelítés erejében hiszünk.
A teljes interjú a Fotóművészet folyóiratban olvasható. Megvásárolható április közepéig az újságárusoknál.
